Ká képernyőideje az egekbe szökött a telefon szokásos heti értesítése szerint. Lehet nem kellene ennyire ráragadnia a hírekre, persze nyilván nincs egyedül ezzel.

Olyan ez, mint a világháború (ilyen szempontból is). Akkor a rádió előtt ültek össze a családok és várták az új bejelentéseket a front állásáról, az ellátmányok státuszáról, a rendeletekről, a korlátozásokról. Elsápadtak, értékeltek, mérlegeltek, találgattak. Pont, mint most. Rádió helyett internet van, de ennyi.

Akárhogyis, szemét viselkedése van ennek a vírusnak - erre jutott Ká. Két hét lappangási idő rengeteg. És közben gőzerővel fertőz. Akárhogy is növeli a képernyőidőt, akárhogy is próbál eligazodni az adatok között az ember, legjobb esetben is csak a két héttel ezelőtti állapotot látja.

Ká friss információkat szeretne, kényszeresen. Egyes napszakokban percenként frissíti a worldometers.com-ot és az index.hu-t, pedig tudja, hogy igazából csak kéthetes állapotot kap. Mint a csillagok. Amit látunk belőlük, az nem most van. Ki-tudja-mióta utazik a fényük, mire minket elér.

Annyira az elején vagyunk, hogy nem is illik beszélni a végéről, legalábbis nyíltan. Megrogyik a gazdaság, átalakul a világ. Szupergazdagok válnak szegényekké, cégek fognak majd elsüllyedni, kormányok buknak majd meg, államok cserélnek helyet a nemzetközi hierarchiában. Pozíciók vesznek el és ezzel együtt újak alakulnak ki. De Ká optimista, miért ne lenne az? Azt mondják, a dinoszauruszok kihalása adott lehetőséget az emlősök felemelkedésére. Valami ilyesmi fog történni most is. Csak győzzük kivárni.