Ott áll a templom a lakópark mellett.

Könnyű lenne úgy kezdeni, hogy kis templom áll a lakópark mellett, mert tényleg: nem is nagy. Csak ez túl rusztikus, régies, érzelgős lenne. Mikszáthos. Nem mintha Mikszáth túl sokat írt volna lakóparkokról.

Nem nagy, de még kisebbnek látszik a hat emelet mellett. Régen uralta az utcát, a környező utcákat, mára messze fölénőtt a városfejlesztés. Baj ez? Nem kell a legnagyobbnak lenni. Elég csak lenni.

1935 óta harangoznak itt. Harangoztak a világháború alatt, harangoztak a szocialista évtizedekben. Harangoztak akkor is, amikor a túlmozgásos tanácselnök azzal próbálta bizonyítani, hogy nagyobb és erősebb, mint a keresztények istene, hogy a tanácsháza előtt széttépett egy bibliát. Mint amikor Gagarin visszajött és azt mondta (állítólag), hogy „nincs Isten, voltam fönn, nem volt ott”. Ha nem mondta, akkor gondolta (megintcsak állítólag). Kicsi az ember és kicsiben tud csak okoskodni.

De ma nem harangoznak. Üres a templom. A lelkész online prédikál. Jó így, talán többen is hallgatják, mint amúgy. A harangok mindenesetre csöndben vannak. Azt jeleznék, hogy „gyertek, ide gyertek, gyertek”, de nem lehet menni. Csak #maradjotthon van.

Meg lehetne rázni őket, szóltak régen is mindig. Most azt mondanák, hogy nem múlt el semmi, hanem máshogy van ugyanaz. Sőt annyi minden mást is hirdethetnének. Egy vírus persze erősebb, mint a magát mindenhatónak gondoló tanácselnök, de azért ott még nem tartunk, talán ott még nem tartunk, hogy el kelljen hallgattatni a harangokat is.